Szüleimnek október elején volt az ötvenedik házassági évfordulójuk, melyre bizony mindketten készültek. Ők szűk családi körben szerették volna kimondani a megerősítő „igen”-t, mi azonban öcsémmel úgy gondoltuk, hogy csináljuk meg rendesen a megismételt eskütételt és rendezzünk lakodalmat is, melyen mindenki ott van aki részt vett közös életükben. Titokban lefoglaltam tehát egy étterem különtermét, megrendeltem a tortát és a süteményeket, sőt esküvői meghívót is készíttettünk, melyet most kivételesen nem az ifjú pár vitt el a maghívott vendégeknek, hanem én és öcsém. A meghívókat az éttermi dekorációval és a menyasszonyi csokorral harmonizáló enyvezett zárású borítékba tettük. Hogy valóban különleges legyen a nagy nap, a meghívó teljesen azonos volt az ötven évvel ezelőttivel, csupán a dátumot és az értesítési címet módosították rajta. Utolsó helyként közösen látogattunk el a szüleink házába, ahol gondolom mondanom sem kell, hogy milyen meglepetést okozott érkezésünk az esküvői meghívóval. A rendezvény nagyon jól sikerült, szerintem emlegetni fogjuk még sokáig.